A napokban egy olyan "fiatalemberrel" volt szerencsénk megismerkedni, aki nemhogy az underground életet kóstolgatja, hanem egyenesen benne él. Számos zenekart menedzsel, internetes zenei portálok szerkesztője és emellett van egy saját zenekara is, a Pass On Hope. Többnyire ezekről és magáról az underground-ról beszélgettünk Waldmann Szilárddal.
Fejtsd ki mivel foglalkozol?
Műszaki mérnöki modellezéssel foglalkozok, 3D-s tervezés és modellezés a szakterületem különböző CAD alkalmazásokkal, ezen belül vagyok projektvezető, valamint a geodézia különböző szakterületein is részt veszek műszaki feladatokban, elsősorban az építési geodéziában, egy családi vállalkozásban. Reményeim szerint a közeljövőben jogosult leszek az épületgépészeti rendszerek kiépítésében és meg szeretnék ismerkedni, a CAM alkalmazásokkal is. Ez a polgári foglalkozásom. Civilben a szenvedélyem a zenélés, a turnémenedzsment és koncertszervezés.
Mióta foglalkozol ezzel az egésszel, hogyan kezdődött mindez?
Viszonylag új vagyok a témában, mert az első zenekarom megalapítása óta tevékenykedem a színtéren. Először csak lokális szinten, majd az idő elteltével, kapcsolati tőke révén országosan is elkezdtem koncerteket szervezni, elsősorban vidéken. Az első koncert talán 2008-ban volt, amit én szerveztem, természetesen a saját zenekaromnak. Az elején persze nem volt egyszerű, olyan alapvető hibákat követtem el, amiket most azért megmosolygok, de valószínűleg sok zenekar nem így van vele, aki ennek szenvedő alanya volt. :D
Mennyire követed az új zenei vonalakat, a friss magyar zenekarokat?
Ha tudatosan próbálnám magamat szegregálni, akkor se menne. Egyrészt azért mert az underground bulikon elsősorban a fiatalabb korosztály képviseli a közönség nagy részét, másrészt pedig az ember akármennyire is szereti az underground-ot, azért törekszik arra, hogy legalább ne fizessen rá az estére. Szóval azt lehet mondani, hogy szerintem a relatív komolyabb fiatal bandákra 100%-os rálátásom van, még akkor is, ha személyesen nem is ismerem őket. Mondjuk ez nem könnyű feladat ,mert könnyen jutnak az emberek hangszerhez és ha nem jön a megálmodott siker fel is adják, egy-két éven belül. De azért a rotáció közepette is kötelességemnek érzem kiismerni magam.
Valamilyen formában szoktad támogatni a fiatal zenekarokat?
Természetesen, ha egy komolyabb bandával megyünk valamilyen vidéki városba, mindig van egy-két helyi banda, ez kölcsönösen jó mindenkinek, mert egy kezdő banda nyílván hozza a közönséget, de nekik is komoly a tanulópénz egy komolyabb backline-on megszólalni. Ha komolyan veszik a dolgukat nem pedig koncert után rommá iszák magukat, akkor nagyon sok tapasztalattal, gazdagodhatnak. Gondolok itt arra, hogy például hogyan kell beállni,mire kell figyelni egy műsor tematika összeállításánál, hogyan kommunikáljanak a közönséggel és a későbbiekben, ha majd maguk is koncertet szerveznek, milyen line up-ot érdemes összeállítani annak a célközönségnek, akit meg akarnak célozni. Illetve ha felkeresnek, hogy írjak kritikát a szerzeményükről, akkor ezt is szívesen megteszem valamelyik oldalon, ahol közreműködök.
Mit jelent számodra a jelenlegi underground szcéna? Szerinted a mai napig akkora jelentőséggel bír, mint amikor ez az egész elkezdődött?
Megmondom őszintén itt érzem jól magam, ez egy elég hálátlan dolog tud néha lenni, de egy olyan szubkultúra, ami mindig is része volt a társadalmi életnek, szociálisan és kultúrálisan egyaránt, csak jelen pillanatban zsákutcába jutott és nem találja a kiutat. Ez persze nem egy megírt forgatókönyv és nem is gondolnám, hogy teljesen megszűnne bármikor is.
A jelentősége nem hiszem, hogy csökkent volna, de az biztos, hogy átalakult. 2013-ban nem lázadás metál zenét hallgatni, ennél sokkal durvább műfajok vannak és a klasszikus értelemben vett rocker már nem létezik a fiatalabb generációba. Ezalatt azt értem, hogy a mostani fiatalság sokkal befogadóbb és nem érdekli, hogy éppen milyen műfajba tartozik az adott zene, ha tetszik neki.
Már nagyon kevés helyen van olyan színtér, ami egy korábbi közösségből, vagy baráti társaságból alakult volna ki, ez persze nem jelenti azt, hogy kevesebben hallgatnak ilyen zenét, sőt, csak éppen inkább a közösségi oldalakon folynak a társalgások, nem pedig a téren a koncert előtt. Nekem ez egy lehetőség, csont részegre ihatnám magamat én is minden hétvégén, de inkább bejárom az országot, találkozhatok azokkal és fellépést szervezhetek, akiknek 14 évesen a klipjét lestem a TV-ben, rengeteg új embert ismerek meg és sok barátot szerzek. Meglátásom szerint valahol ez is lenne az underground szintér lényege.
Beszéljünk egy kicsit a zenekarodról. Ha jól informálódtunk, jelenleg a Pass On Hope-ban játszol, ami a méltán neves El Pollo Loco "utódja". Történt valami változás az előző név óta a zenekarban? Miért láttátok szükségesnek a névváltást?
Hát a jog tehet a névváltásról. Más ezt már levédette előttünk és tudomásra jutott, hogy mi is ezen a néven futunk. Egy hónapja történt a névváltás, de a lehető legjobban jöttünk szerintem ki belőle. Másrészt valahol egy feloldozás is, a kezdeti formációból én maradtam egyedül és ez már rég nem arról szólt se zeneileg, se pedig emberileg. Szóval tiszta lappal indíthatunk.
Tavaly jött ki Supervise II címre hallgató albumotok, de már javában készültök a következő anyagra. Mire számíthat a közönség a készülő anyagon? Mennyiben lesz másabb az eddigieknél?
Természetesen egy klasszikus Pass On Hope anyagra. A Supervise II vonalát visszük tovább, van idő feldemózni a számokat és mindenki elég sok témát hoz, tehát tudunk szelektálni, szeretnénk egy komplex anyagot összerakni, természetesen nem megyünk át progresszív metálba, de a szűk kelléktárral, amivel dolgozunk, abból a legtöbbet szeretnénk kihozni.
Mik a további terveitek a jövőre nézve? Hol láthat benneteket legközelebb a közönség?
Most hétvégén Csornán játszottunk és jövőhét péntektől a Blind Myself-el közösen megyünk, egészen júniusig, néhány fesztiválon is játszunk. Én reménykedek benne, hogy összejön még egy EP-nyi anyag télre és ősszel is szeretnénk egy erős klubturnét összehozni.
Szerinted mitől lesz egy zenekar underground?
Szerintem ez inkább egy státusz, mint kategória, persze nyílván vannak olyan extrém irányzatok, amik valószínűleg örök underground kárhozatra vannak ítélve. De attól még, hogy valami underground, lehet professzionális zene. Ha valami elviselhetetlen kalimpálás, az nem underground, hanem szimplán szar. A kettő dolgot felelőtlenség lenne keverni. Egy underground zenekar olyan zenét játszik, ami messze esik a média ízlésétől, az adott időintervallumban. Nem anyagi haszonszerzés miatt kezd el zenélni, hanem azért mert úgy gondolja, hogy amit képvisel és megvalósít az megérett arra, hogy közönség előtt is bemutassa. De ez relatív, mert kitudja melyik underground banda lesz hirtelen annyira felkapott, hogy a mainstream világban találja magát.
Mit üzennél az ifjú zenekaroknak? Mire figyeljenek, mik a buktatók?
Először is egy zenekar attól nem lesz profi, ha van X ezer like-ja. Semmit nem reprezentál. Egy zenekar akkor lesz jó, ha a próbaterembe 100%-osan vissza tudja adni azt, amit felvett egy lemezre, ha ezt színpadon is megtudja tenni a kellő plusszal, akkor még akár profi is lehet. Ha évente van legalább 10-15 koncertje, akkor pedig már egyben színtéri tényező is.
Másrészt, ha valaki nem veszi magát annyira komolyan, hogy legyen normális felszerelése, akkor miért várja el azt, hogy a közönség megtegye ezt vele szemben? Nincs az a hangmérnök, hangosító, aki nem kap idegbajt akkor, ha egy zenekar képtelen beállni és össze-vissza lődörög a színpadon.
Az erőforrásokat és az anyagi tényezőket mindig úgy csoportosítsa a banda, hogy a zenekar szintjének megfeleljen, hiába van milliós kliped, ha kölcsön gitárral zenélsz benne. Szépen, fokozatosan, próbálja meg venni az akadályokat és a legkisebb negatív tapasztalatból is vonja le a konzekvenciákat, legyen ez akár a saját hibája vagy egy külső tényező. Nem kell mindenáron erőltetni az élő fellépést, mert egy pocsék debütállásnak nagyon sok a negatív hozománya és ha egyszer elkönyveltek szar zenekarnak, akkor utána sokkal nehezebb dolgod lesz. Legyen zenei alázat és tisztelet, nem biztos, hogy mindenki egyetért azzal amit csinálsz, attól ő még nem lesz szar alak. Ha szélsőséges vagy, akár mondanivalóba, akár zenei tematikába, nem a színtér szar, hanem szűk a piaca a zenei irányzatnak, amit képviselsz.
Köszönjük a válaszokat, sok sikert kívánunk a továbbiakban!
TT
Utolsó kommentek